A West Virginia University kutatói az éghajlatváltozás és a levegőszennyezés tüdőbetegségekre gyakorolt hatásait elemző összefoglaló közleményt jelentettek meg a Chest folyóiratban.

A krónikus nem allergiás rhinitis patofiziológiája máig nem tisztázott. El­különítését segítheti, hogy kialakulásában nem azonosítható jól körülír­ható kiváltó tényező. Nyolc, részben átfedő altípusát különböztetjük meg. A kezelés módját a tünetek szabják meg, megegyezően az allergiás rhinitis terápiájával. A betegnek kerülnie kell az ismert triggerhatásokat. Első­ként választandó szerek az intranasalis kortikoszteroidok, az intranasalis antihisztaminok és az intranasalis ipratropium. Dekongesztáns és első gene­rációs antihisztamin együttes adása mérlegelendő akkor, ha a monoterápia nem enyhíti kellő mértékben a tüneteket.

A periódusos rendszer 118 eleméből 92 fém. A szervezet számára toxikus fémionok is akadálytalanul juthatnak be a szövetekbe az esszenciális fé­mek kapuin keresztül. Az emberi szervezet felépítéséhez és működéséhez nélkülözhetetlen 16 fém fontos szerepet játszik a homeosztázis fenntartá­sában, a fehérjék felépítésében és működésében, az oxidoredukciós folya­matokban. Ha nem elégséges vagy túl nagy mennyiségben vannak jelen, betegségek, mérgezési tünetek alakulhatnak ki. A nem esszenciális fémek dózisuk, expozíciós idejük és sok más faktor függvényében betegségeket, mérgezést, halált okozhatnak. A közleményben ismertetjük a fémek sze­repét a krónikus nem fertőző betegségek és az idegrendszeri degeneratív folyamatok kialakulásában.

A krónikus köhögés meghatározása és elbírálása mostanáig többnyire csak szubjektív módszerek, így pl. kérdőívek és/vagy naplók segítségével történt. A szubjektív megítélés azonban ritkán egyezik az objektív mérési adatokkal, ezért törekedni kell arra, hogy objektív és szubjektív tényezők kombinációja alapján állíthassuk fel a krónikus köhögés kórisméjét és mo­nitorozhassuk az ettől szenvedő betegek gyógyszeres kezelését.

Az allergológiai in vivodiagnosztika legmegbízhatóbb módszere az epikután próba. A tesztelés során a feltételezetten szenzibilizált beteg provokációja történik, a jelentkező bőrreakciók a már előzőleg kialakult (elsősorban késői típusú) allergia bizonyítékát adhatják. A teszt diagnosz­tikus felhasználhatóságát a megfelelő indikáció, a standard metodika és az eredmény pontos szakmai értékelése biztosítja.

Minden gyakorló orvosnak jártasnak kell lennie a tüdőhallgatózás tudomá­nyában, mert a kórelőzménnyel együtt ez az alapja az első tüdőgyógyászati véleménynek. A különböző légzési és mellékzörejek egyértelmű azonosí­tása azonban nem mindig egyszerű – és figyelmet kell fordítani a nemzet­közileg elfogadott nómenklatúra használatára is.

Bár a betegségfenotípusok azonosítása nagy jelentőségű klinikai és kuta­tási szempontból, az endotípusokra alapozott klasszifikáció jelentőségét csak mostanában kezdjük felismerni. A rinitisz a klinikailag és kórélettanilag sokszínű kórképek közé tartozik, a gyakran többszörös átfedést mutató entitások elkülönítése megkönnyítheti a diagnózist és az előtérben álló kórállapot kezelését.

Eur J Allerg Clin Immunol, 2015. május

A felnőttkori asztmás megbetegedések nagyjából 10%-a összefügg a munkakörrel. A munkahelyi körülmények felerősíthetik a már meglévő, lappangó asztmás betegséget, illetve a foglalkozás körében elszenvedett káros expozíciók asztmát válthatnak ki.

A légzésfunkciós vizsgálat több vizsgálómódszert takar, amelyek a nehézlégzéssel járó tüdőbetegségek diagnosztikájának és követésének fontos elemei. A jelen közlemény kizárólag az asztma légzésfunkciós diagnosztikájáról ad képet. Az asztma okozta állapotromlások, a nemritkán sürgősségi ellátást igénylő akut exacerbációk gyakorisága úgy csökkenthető, ha a kezelést rendszeresen módosítjuk a félévenkénti légzésfunkciós és tüneti felmérések alapján.

Az Orvostovábbképző Szemle jelenlegi számának szimpóziumát ajánlom a kedves olvasó figyelmébe, amely a pulmonológia aktuális és gyakorlati kérdéseit tárgyalja. A négy cikk és a két kommentár mindegyike széles határterületet érint. A szinte az egész belgyógyászattal érintkező mellkasi folyadékgyülemek differenciáldiagnózisára gondolok, vagy a cisztás fibrózistól független bronchiektáziára. Ez utóbbi, sokszor megoldhatatlan krónikus köhögést okozó, gyakori antibiotikumkezelésre sem javuló kórkép jelentős fejtörést és többletköltségeket okoz. A másik két cikk szorosabban fűződik a pulmonológiához, mivel a COPD-ben és asthma bronchialéban javasolt funkcionális kivizsgálást érinti, ami nemcsak a pontos diagnózis felállításában megkerülhetetlen tényező, hanem a várható prognózisban és a terápia monitorozásában is.